Vízhez szoktatás szülőként
Minden szülőnek megvan az elképzelése arról, hogy mikor kezdjen a gyermeke úszni.
Van, aki a babaúszás híve, más szülők jóval később gondolják ideálisnak az úszástanulás megkezdését.
Egy dolog azonban bizonyos: Az úszás és úszástanulás alapköve nyilvánvalóan a vízhez való pozitív viszonyulás, a jó értelemben vett magabiztosság. A vízhez szoktatás sok esetben egy hosszú folyamat, bőven kell hozzá türelem és kitartás.
Írásunkkal nem azt sugalljuk, hogy a vízhez szoktatás a szülő dolga. De ha van hozzá kedve és türelme, akkor sokat tehet a szülő azért, hogy gyermeke könnyebben kezdjen úszni tanulni - amikor itt az ideje.
Otthoni körülmények között, a fürdőkádban számos lehetőség kínálkozik a víz megismerésére, gyakorlásra.
- Pici kortól kezdve jó móka a kádban különböző eszközökkel (pl. műanyag poharakkal, játék locsolókannával stb. ) játszani, segítségükkel vizet meríteni és öntögetni, fokozatosan és óvatosan a testükre, a fejükre is locsolva.
- Jó, ha mielőbb rávesszük a gyerekeket, hogy a kádban hajtsák hátra a fejüket, hogy a fülük víz alá kerüljön és ismerkedjenek ezzel az érzéssel. Ha az uszodában kerül először víz a fülükbe, az szokatlan és ijesztő lehet számukra.
- Szintén kádban gyakorolható az arc vízbehajtása, kezdetben csak egy-két pillanatra, aztán növelve az időt és az orron keresztüli bugyborékolás megtanításával, ami igazán jó móka.
Menete: nagy levegő - száj becsuk - orron keresztül levegő kifújása. Nem muszáj azonnal a teljes arcot lemeríteni a víz alá! Eleinte játsszunk azzal, hogy csak érintse az orr a víz felszínét. Ezáltal megszokhatja a gyermek, ahogy "csiklandozza" a víz az orrot, amikor a levegőt kifújjuk. Amikor már ez az érzés ismerős, akkor lehet fokozatosan egyre mélyebbre meríteni az arcot - miközben az orron át történő levegő kifújása már automatikusan megy. - Mutassuk meg a gyereknek, hogy semmi rossz nincs abban, ha vizes lesz az arcunk vagy szemünk. Ilyenkor a pislogás, a "csodálatos" szempillák segítenek. Nincs szükség arra, hogy állandóan a kezével törölje meg az arcát.
Ha strandon, természetes víz közelében vagyunk a gyerekkel, figyeljünk arra, hogy a közösen töltött idő jó élményt nyújtson a gyereknek, élvezze és vágyjon arra, hogy újra hasonló közös családi programban legyen része.
A pancsolás, labdázás, szaladgálás a vízparton, egymás játékos fröcskölése mind-mind hozzájárul a víz, mint közeg megismeréséhez és megszeretéséhez.
Megfelelő, korai vízhez szoktatás jelentősen könnyíti a későbbi úszástanulást, és elősegíti, hogy a gyerek félelem- és feszültségmentesen kezdje az órákat.
Fontos, hogy a szülő ne erőltessen semmit. Az otthoni gyakorlás ne ‘feladat’, hanem mindig jó móka legyen.
Természetesen az otthoni vízzel történő játék és ismerkedés nem helyettesíti a profi úszásoktatás egyetlen lépését sem. De ha a gyermek számára a víz egy már valamennyire megismert közeg, akkor jó az esély arra, hogy az úszótanfolyam azonnal sikerélményt nyújtson a gyermeknek.